1,5-2 éve hirtelen felindulásból hoztam létre a „Ponyva-1” sorozatomat. Ennek az volt az oka, hogy szembe jött velem egy ponyva, vagy lektűr, ha úgy tetszik, melynek már a címén és témáján is úgy kiakadtam, hogy úgy döntöttem el kell olvassam. Elvégre csak akkor illik valamit kritizálni, ha azzal tényleg képben van az ember.
Hát elolvastam és megkritizáltam. Aztán úgy voltam vele, hogy még elolvasok pár ilyet, megkínzom velük az agysejtjeimet (jövőbeli esetleges bűneimért előre vezeklek), hátha sikerül ezáltal abba az irányba terelni a női/lány F1-rajongókat, hogy ne ilyesmit olvassanak ha azt akarják, hogy komolyan vegyék őket rajongóként (vagy ha mégis ezeket bújja, akkor ne legyen elvárás, hogy komolyan vegyék – tudom, gonosz vagyok, de így gondolom).
A földönkívülis „F1-es” cucc után egy meglepően tűrhetőt olvastam, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy nem kamaszlány írta, és 1973-ban íródott, ráadásul krimi-szerű, amit szeretek, ez volt a „Halál a Forma-1-en”. Ami ez után jött, az egy ’90-es évek eleji „remekmű”, ami nem regény, nem is fan fiction, hanem amolyan „élménybeszámoló”, de olyan, ami konkrétan káros, és magában foglal minden olyan rajongói habitust, amiért haragszom.
Időközben rájöttem, hogy sokkal több ilyen iromány létezik, mint gondoltam, így nem vállalom, hogy mindet elolvasom, mert a világ összes ideje sem lenne rá elég, meg hát vannak színvonalasabb művek is a várólistámon. Ettől függetlenül lesz még 1-2 Ponyva-1, valamikor… Most is ilyesmit hoztam. De javaslom, hogy böngésszetek inkább az értelmes könyvajánlóink között (hamarosan jön egy újabb!).
Szóval a hosszú felvezető ventilálásom után, a jelenlegi mű Mark Hershey „Forma 1-es gyilkosságok” című könyve.
Miután a „Halál a Forma-1-en” egészen értékelhető volt, ezzel kapcsolatban is bizakodó voltam, hasonlóra számítottam. Hiba volt.
Először is a fordítás (már ha ez fordítás, erre később kitérek) csapnivaló, sok az elgépelés, a helyesírási hiba és sokszor nem a megfelelő kifejezések vannak használva. A szerkesztése is borzasztó, a gondolatjelek rosszul vannak használva, sokszor nem is világos, hogy épp egy megszólalást olvas-e az ember, vagy annak már vége.
Az alaptörténet az, hogy egy francia Forma-1-es csapat tulajdonosának lánya, Carine (aki szintén a csapatnál dolgozik) felbérel egy magánnyomozót. Azért, mert az a gyanú, hogy a szárversenyzőjüket valaki ki akarja nyírni. Ennek felderítése a sztori alapja, de ami ezen iromány kapcsán kiégette az agyam, az az, hogy legalább a könyv legalább fele nem a történetszálról szól. Hanem arról, hogy Carine (vagy bármely női szereplő) mekkora bombázó, mi van rajta, mi látszik ki. És természetesen a főhős nyomozónk akkora istenkirály, hogy Carine-nak csak ő kell, pedig annyira csúcs nő, hogy a pincérek kezéből is kiesik minden ha meglátják, mindenki(!) róla fantáziál. Ha ezt megemlíti egyszer, kétszer, az oké, de a könyv fele ez… Talán még egy nő sem dumál annyit arról, hogy milyen ruhája van, mint amennyit ez a szerző ecsetelte a nő külsejét.
Már az első 26 oldal során kiderült, hogy csúcsnyomozónk egybites, felszínes, igazi szexista barom.
Mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem szoktam felakadni az ilyesmin. De ez olyan töményen nyomta, hogy megfeküdte a gyomromat.
Az embernek az az érzése, hogy ez egy fordított fan fiction. Olyan értelemben, hogy a fan fictionöket többnyire lányok írják, romantikus sztorik, amik főszereplői a kedvenc sztárjaik, jelen esetben F1-es versenyzők, akik beazonosíthatók, még akkor is, ha egyébként más nevet találnak ki nekik. Ez a könyv nagyjából ugyanez, csak férfi szerzőtől, a vágya tárgya pedig egy F1-ben dolgozó nő. Ráadásul az egész úgy van előadva, hogy az embernek az az érzése támad, hogy a szerző egyetlen nő közelében sem járt sosem. Igazi incel, hogy mai kifejezéssel éljek.
És akkor itt ki is térnék a szerzőre. Furcsa az egész. A neve alapján azt gondolhatjuk, hogy Mark Hershey egy külföldi szerző, de erről egyáltalán nem vagyok meggyőződve.
Ugyanis bár a könyv szerint van a műnek „eredeti” angol címe (Formula 1 murders), ez sehol nem lelhető fel. Még Amazonon sem, pedig ott aztán minden ilyesmi megtalálható. Szóval az „eredeti” műnek és a szerzőnek sincs semmi nyoma.
Ami még furcsa, hogy bár szokás (és elvárt) beleírni, a könyvben nincs feltüntetve az eredeti kiadó, az eredeti kiadás ideje, és nincs feltüntetve fordító sem.
Mindezek tükrében az a gyanúm, hogy a szerző valójában magyar, csak nem vállalta saját nevén a művet.
Ez nem lepne meg.
Ezt közel sem cáfolja, sőt talán erősíti, hogy a könyvet egy ma már nem létező magyar weboldal, az F1Aréna reklámozta nagyon. Illetve a Horizon Média kiadó sem létezik (már?), és egyetlen más könyv sincs a repertoárjukban, csak ez.
Nem ismertem ennek az egykori weboldalnak a munkatársait, fogalmam sincs kik ők, de ha valamelyikük olvassa ezt most, és cáfolni tudja a feltevéseimet, esetleg van információja az eredeti(?) kiadásról/szerzőről, akkor kérem írja meg nekem, mert komolyan érdekel.
Ui.: Kriminek is meglehetősen gyenge.
