fbpx

Räikkönen útján járva Heikki Kulta bemutatja, hogyan kell jó könyvet írni!

Ez a könyv egy üdítő színfolt a jelenlegi F1-es könyvpiacon (legalábbis a Magyarországon is megjelentek közt mindenképp). És ezt teljes mértékben a címszereplőtől függetlenül mondom. Ilyennek kell lennie egy újságíró által egy versenyző életéről írt könyvnek! 

Többször, több platformon kifejtettem már, hogy nem sokra tartom azokat a könyv szerzőket, akik úgy írnak életrajzi könyvet egy versenyzőről, hogy annak épp csak elkezdődött a pályafutása, és/vagy semmilyen kapcsolatban nem volt a versenyzővel a könyv kapcsán, hiszen sok esetben a versenyző nem is tud róla, hogy valaki írt róla egy könyvet. Ebből kifolyólag a „mű” semmi újat nem nyújt, nincs benne semmi extra infó, ami könyvet ért volna.

Ezek többnyire a korábban megjelent cikkekből, interjúkból vannak összeollózva, a zéróhoz konvergáló mértékű saját gondolattal/tartalommal. Ezek persze általában becélozzák a karácsonyi könyvpiacot, és a profiton kívül semmi más oka nincs a létrejöttének. Nyilvánvaló, hogy a profit is fontos tényező, de ezekben az esetekben ez általában az egyetlen tényező is. Gyakran megesik az is, hogy az ilyen könyveket olyan szerzők alkották, akik még csak nem is jártasak a Forma-1-ben különösebben, és ha megnézzük az író profilját, azt látjuk, hogy ontja magából a sztársportolók (foci, F1, miegymás) „életrajzi” könyveit. Tehát mindenkire rárepül, aki épp nagy név, és eladható. A tartalomtól azonban ne várjunk sokat.

Na ez a könyv nem ilyen! Heikki Kulta veterán F1-es újságírót mindig is nagyra értékeltem. A nemzetközi F1-es sajtósok köre meglehetősen sokszínű, mindenféle tekintetben. Így nem meglepő, hogy e körökben is akadnak gőgös, fölényeskedő arcok is. Heikki Kulta nem ilyen. Amellett, hogy a mosolygós finn úr nyilvánvalóan szakmája egyik kiválósága, nem mellékesen rendkívül kedves, és segítőkész mindenkivel.
A Kimi Räikkönenről írt könyve pedig mind stílusát, mind struktúráját tekintve eltér a legtöbb F1-es versenyzőről készült könyvtől. Egészen más minőséget képvisel.

Az alcím: „Kimi Räikkönennel az úton”. Utólag már látom, hogy ez sejteti is a stílust. Ez nem egy kimondottan életrajzi mű, és nem is kizárólag Räikkönenről szól. Ez inkább Heikki Kulta szakmai memoárja. Legkedvesebb, vagy legjelentősebb F1-es emlékeit a finn versenyző F1-es pályafutásával párhuzamosan mutatja be. Ebből kifolyólag megannyi személyes történet és személet is terítékre kerül, melyeket az olvasó nem fúj már kívülről, nem olvasott milliószor korábban, különféle cikkek formájában. Pedig Kimi Räikkönen kapcsán úgy gondolom, hogy nehéz újat nyújtani, hiszen egész F1-es pályafutása során minden vele kapcsolatos információ megjárta a sajtót az a feje búbjától a kislábujja körme hegyéig. Kultának mégis sikerült még izgalmas történetekkel szolgálnia. Egyúttal betekintést kapunk a finn újságíró és a nála 24 évvel fiatalabb, magánakvaló honfitárs különleges bizalmi kapcsolatába, barátságába.

A szerző maga is megfogalmazza, hogy a könyvhöz előszedte régi, sok-sok éves, kézzel írt jegyzeteit is, ami csak még hitelesebbé és egyedibbé teszi.

Minimális spoiler következik, néhány általam jelentősnek vélt információ kapcsán:
  • Megtudjuk, hogyan és miként ismerkedett meg Räikkönennel és a versenyző hogyan fogata őt a bizalmában, miközben nem kedveli az újságírókat.
  • Megtudjuk, hogy Kulta már 2006 elején tudta, hogy a versenyző át fog igazolni a Ferrarihoz. Megírhatta volna, de tartotta magát ígéretéhez, így nem szivárgott ki a hír, míg Kimi és a Ferrari Monzában be nem jelentette azt.
  • Hangsúlyozza, hogy honfitársával valahogy a rajongók világszerete sokkal jobban tudtak azonosulni, mint a legtöbbekkek, talán épp a nyers őszintesége miatt. Meglátása szerint ez az oka annak is, hogy míg a legtöbb versenyzők többnyire a vezetéknevén emlegetik, addig Kimi Räikkönen gyakrabban volt „csak” Kimi.
  • Kifejezetten érdekes információkat, idézeteket közöl többek között a néhai finn F1-es orvostól Aki Hintsától is.
  • Elmeséli, hogyan készült Räikkönen 2005-ös gyémántokkal kirakott sisakja, és hogy a McLaren akkori csapatfőnöke, Ron Dennis még a versenyzők sisakdizájnjaira is jogot formált.

Olvastam véleményeket is a könyvről. Sokan amiatt reklamálnak, hogy nem kronológiai sorrendben haladt a szerző. Engem ez egyáltalán nem zavart, szerintem aki Kimi pályafutásával viszonylag jól képben van, annak ez nem okozhat gondot. Mert hogy ez nem egy életrajzi könyv. Hála az égnek! A kronológia ott van a Wikipédián. Itt inkább jellemzők, viselkedésformák szerint vannak csoportosítva az események, ami magával vonja az „ugrálást”. De a karaktereket (Räikkönent és Kultát) így lehet hitelesen megérteni.

Az elmúlt időszak csapnivaló „életrajzi” könyvei miatt sokáig is vártam ezzel a könyvvel. Pedig sejtettem, hogy Heikki Kulta nem okozhat csalódást, mégsem jött meg a kedv az elolvasásához. Pedig ez kiváló! Az én értékrendem szerint ilyen, vagy ehhez hasonló az igazán jó egy könyv, ha azt egy F1-es versenyzőről írják.

Nagyon ajánlom!

Drága is, kevés is – Elolvastuk a Norris-könyvet, hogy nektek ne kelljen!